MI AZ ÚJSÁG AZOKKAL AZ ANTIBIOTIKUMOKKAL? ÉLJENEK A FITOBIOTIKUMOK

1.      Mit látunk a természetben?

Az antibiotikum a szó maga nekem nem szimpatikus: a Természetben minden valamiért van, nem valami ellen!

A természetben harmónia van!

1.      S hogy mit jelent ez a harmónia?

Hát: a ragadozó ragadoz, az áldozat menekül. A kórokozó kórokoz, a gazda ellenáll. Vannak támadók és vannak védekezők. Mindig!

Az emberi történelemben is: a támadó fegyver kihívásra megszületik a védekező fegyver: a kard és dárda ellen a pajzs, a páncél, a pisztolyra válasz a golyóálló mellény, a hatékonyabb pisztolyra a még golyóállóbb…

Miről jut ez eszembe?

2.      Mit látunk a Petri-csészében? 

Sir Alexander Fleming (1881-1955) azt vette észre, hogy laboratóriumában bizonyos gombák – antropomorf megközelítéssel: mint az agresszorok vagy ragadozók - megtámadják a baktériumokat, hogy nagyobb életteret foglaljanak így maguknak. A gombák által termelt anyagot, a penicillintFleming azonosította, s ezzel megkezdődött az antibiotikumok diadalútja, amelyet megkoronázott Flemingnek a penicillin felfedezéséért 1945-ös évben kapott Nobel-díja.

3.      Mit mutatnak a növények?

Érdekes időszak lehetett ez, mert ugyanebben az 1945-ös évben kapott Nobel-díjat a takarmányozástanban elért eredményeiért dr.Artturi Ilmari Virtanen (1895-1973) Helsinkiben működő professzor is, aki felismerte a magasabbrendű növényekben megtalálható antibiotikus hatású vegyületek fontosságát.

Mit is vett észre Virtanen? Ha mikroorganizmusok támadják meg a magasabbrendű növényeket, akkor bizonyos anyagokkal a növények meg tudják védeni magunkat. Ezeket, az ilyen növényi anyagokat hívjuk ma fitobiotikumoknak.

4.      Na és?

Dr. Zala Judit hívta föl a figyelmet az antibiotikumok és a fitobiotikumok közti elképesztően nagy elvi különbségre: míg az antibiotikumok a gombák támadó fegyverei, addig a fitobiotikumok a növények védekező fegyverei.

Miért érdekes ez?

Hát azért, amit a természet harmóniája kapcsán elmondtunk.

A támadó fegyverre a megtámadott kialakítja a védekezési stratégiáját.

Hogy jelenik meg ez az antibiotikumok kapcsán?

A baktériumok stratégiaként az antibiotikumokkal szemben kitalálták maguknak a rezisztenciát!

Ügyes! És milyen sikeresek!

Taktikaként előbb biztosan megpróbáltak visszavonulni.

De a visszavonulás nem megoldás, ha a területszerzésre törekvő, támadó gombák „utánuk vetik magukat”.

A baktériumoknak új stratégia kellett. Megvan! Ez a rezisztencia.[1] És milyen sikeres! Ékes bizonyíték erre, hogy a gyógyítási célra valaha is forgalomba hozott antibiotikumok 95%-a mára elavult.

 A növények nem támadnak. Pusztán védekeznek. Ha a mikroorganizmusok megtámadják őket, sikerrel védekeznek. A támadónak módja van visszavonulni, s várakozni arra, hogy a növény veszítsen annyit ellenálló-képességéből, hogy sikeresen lehessen megtámadni. Ezért aztán a növények támadói nem is töprengenek semmilyen új stratégián.

 5.      Antibiotikum vagy fitobiotikum

Az ember a mikroorganizmusok támadásai esetén segítségül hívhatja a gombák támadófegyverét és a növények védekező fegyverét is.

A növények antibiotikus hatása – anyagi alapjuk pontosítása nélkül - sok évszázada ismert. De nem gyártottak belőlük gyógyszert és nem hatott olyan felhajtó erő sem rájuk, mint az antibiotikumok esetén a II. világháború.

Fleming a penicillin 1928-as felfedezését 1929-ben publikálta. Majd 10 évvel később, a harmincas évek vége felé formáztak belőle olyan készítményeket, hogy megkezdhették kísérleti állatokon, 1941-ben pedig már embereken is kipróbálni. Először csak háborús sebesülésekkor, majd a brit és az amerikai polgári lakosság kezelésére is alkalmazták. 1945-re, amikorra a háború véget ért, a penicillin használata az egész világon elterjedt.

A fitobiotikumok elterjedésének megindulásához

-          az antibiotikumokban való – a kórokozói rezisztencia és a mellékhatások miatti – csalódottság, illetve

-          a természetes anyagok felértékelődése vezetett, amit mesterséges készítmények gyártásával hosszú időn át együtt járó környezetterhelés váltott ki.

6.      Hiányzik a takarmány sava-borsa

Az állatok, méheink, háziállataink, a halgazdaságokban tenyésztett halak eredeti természeti környezetükben mindent megtaláltak, ami egészségükhöz, szaporodásukhoz és fejlődésükhöz szükséges volt.

Napjainkban már nem mondhatjuk, hogy a természeti környezetben minden szükséges anyag az állatok rendelkezésére áll, és azt sem, hogy csak a szükséges anyagok találhatók a környezetben. Erre mondják, hogy az emberkéz betette a lábát.

Ha pedig a nagyüzemekben tartott háziállatokról, medencében nevelt halakról van szó, nem csodálkozhatunk azon, hogy a legszigorúbb higiéniai szabályok mellet is célpontjai a kórokozók támadásának. Igaz, hogy megkapnak minden, számukra szükséges, szükségleti értékkel jellemezhető vitamint, ásványi anyagot, aminosavat, szénhidrátot, zsírt stb., de mi úgy látjuk, hogy hiányzik a takarmány sava-borsa: mindaz a – magasabb és alacsonyabb rendű - gyógynövény, mely a természeti környezetben rendelkezésükre állt.

7.      Az állattenyésztés és az antibiotikumok

És persze, hogy megbetegszenek a méhek, a háziállatok és a halak. Mert valami fontos dolog hiányzik táplálékukból.

Erre mit tesz az ember? Antibiotikumot ad nekik. Figyeljünk csak: a gombák támadó fegyverét adja oda az ember! Erre mi történik? A kórokozók előkapják jól bevált stratégiájukat: rezisztenssé válnak.

De kérdezem: miből gondoljuk, hogy a gombák támadó fegyvere hiányzik a beteg állatoknak?

8.      Az a bizonyos hatodik nap

De mit adjunk az állatoknak? És mit adjunk magunknak? A teremtés nekünk semmit nem adott. Dehogynem! Arról a bizonyos hatodik napról van egy régóta ismert sztori! 

Ugye ismerős? Miért nem hisszük el?

Az édenkertben ez volt a fő menü. Persze nem csak ez – ahogy egyéb helyekről tudjuk -, de arról egy szó sincs, hogy a penészgombák támadó fegyverével védekezzünk.

9.      Mi a teendő?

Úgy gondolom, hogy elsősorban a növényeink körében kell megtalálnunk méhecskéink, háziállataink, nevelt halaink takarmányának savát-borsát. 

Ábránkba becsempésztem a méheket is.

Ha figyeljük a méhekkel, a méhek egészségével kapcsolatos híradásokat, érzékelhetjük, hogy „a helyzet fokozódik”:méhcsaládjaink egyre nehezebben tudják megvédeni magukat a kórokozókkal szemben.

Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy romlik méhlegelőink színvonala: romlik a táplálék választéka, romlik a táplálék minősége.

Úgy gondoljuk, hogy igyekeznünk kell számukra is visszaadni mindazt, ami „a boldog békeidőkben” rendelkezésükre állt. 

Hogy mit tegyen az ember az egészségéért? A titok nyitja nyilván a hatékony, környezetbarát, jól jövedelmező, költséget megtakarító, egészséges élelmiszer alapanyagot biztosító állattartás!

Az állatok és emberek egészségének megőrzéséhez az kell, hogy a takarmányukban, táplálékukban kellő mennyiségben és minőségben legyenek benne a szervezet egészséges fejlődését és működését, a kórokozók elleni védelmét hatékonyan szolgáló gyógynövények, gyógynövény készítmények, a fitobiotikumok.

E cél elérésében segítik az állattartókat az EKO-PHARMA Kft. EKODIÁR® és EKOVIT® készítményei, a méhészeket a MÉHBRÁT® APIDIÁR® és APIVIT®, a haltenyésztőket az EKVARIN® fitobiotikum készítmények

dr. Sümegi Mihály