Ki ne szeretné, ha jószágai, állatai egészségben élnének, és meghoznák azt a hasznot, amit elvárunk tőlük? Szép küllem, jó tojáshozam, erős szülőpárok, jól fejlett utódok, ha arra van szükségünk.

Biztos, hogy jól takarmányozunk?

Mindig elegendő a takarmányozással bejuttatott táplálék?

Nem hiányzik-e valami a tudományosan összeállított tápokból?

Ki tudunk igazodni a sokféle kínálatban, ki tudjuk választani a legkomplexebb, leghatásosabb eledeleket? Mindig állataink egészségét szolgáljuk-e?

E sok kérdésre nem mindig egyértelmű a válasz.
A jószágok, haszon- és díszállatok, kedvencek egészsége sok dologtól függ. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb az, hogy mivel tápláljuk őket.
A tápok, eledelek kínálata szerteágazó, hosszú listákon áll az állatok igényei szerint az ember által megalkotott összetétel. Ásványi anyagok, fehérjék, zsírok, szénhidrátátok, vitaminok… Jól kigondolt kompozíciók.
Mégis gyakran üti fel a fejét valamilyen betegség az állományban, nem szaporodnak kellőképpen, erőtlenekké válnak idő előtt. Úgy tűnik valami azért mégsem teljes.

Miért van ez így? Miben keressük a hiányosságokat?
Az ok márpedig az, hogy nem mindent, nem úgy és nem olyan formában adjuk meg állataink számára, ahogy azt a természet megalkotta.

Vegyük elsőnek az ásványi anyagokat. Jól ismert, hogy közel 50 féle elem tartozik ide. A makroelemek: kálium, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium, kén, és a klór nagyobb mennyiségben fordulnak elő az állati szervezetben, bizonyos fajtájukból nagyobb az állatok igénye is. A kisebb mennyiségben előforduló 40 mikroelem közül 16 bizonyult létfontosságúnak: vas, cink, mangán, réz, fluor, jód, kobalt, szelén, króm, nikkel, molibdén, szilícium, stroncium, vanádium, ólom, és arzén.

Az ásványi anyagok közül a legtöbb a csontokban és a fogazatban található, ezt követi a szőrzet, tollazat, szaruképletek (csőr, karom), majd a belső szervek.
Az ásványi anyagok a szerkezeti felépítés mellett nagyon fontos szabályozó feladatokat látnak el egyrészt a belső egyensúly, homeosztázis fenntartásában, másrészt egy sor vitamin, hormon és enzim alkotórészeként. Beláthatjuk, hogy olyan létfontosságú anyagokról van szó, amelyek hiánya sokszor vezethet az egészség megromlásához.

De elég-e csak a tápanyagokat a megfelelő elemek halmazával ellátni?

Hiába teszünk a takarmányba, eledelbe nyomelemeket, ha azok aránya, kémiai formája nem megfelelő. Ha nem szívódnak fel, nem hasznosulnak kielégítően, akkor csak látszólag tettünk valamit a jó ásványi anyag ellátásért.

Mikor lesz egy kompozíció a legjobb? Akkor, ha természeteshez a legjobban közelít.

A természetes táplálékok olyan arányban, olyan formában és olyan összetételben tartalmazzák a tápanyagokat, ahogy az, az állatok számára szükséges és a legalkalmasabb.

De, ha nem tudjuk eredeti, természetes táplálékon nevelni állatainkat mi a teendő?
Olyan megoldást válasszunk, ami a természet erejét adja vissza természetes formában.
Ilyen komplex és természetes megoldást kínálunk a következő leveleinkben.