Kezdetben vadászattal, halászattal, majd a különböző módszerű és színvonalú állattartással biztosította az emberiség a táplálkozásához ezt a fontos élelmiszer alapanyagot.

S az már meghatározta az egyes személyek, családok, törzsek, népek, népcsoportok életképességét, fejlődő képességét, hogy mennyi erőfeszítéssel milyen minőségű táplálékot tudott magának teremteni.

1. levél

AZ AZ ÁLLATTARTÓ PROSPERÁL, AKI A JÓ MINŐSÉGET GAZDASÁGOSAN TUDJA ELŐÁLLÍTANI

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSRŐL SAJÁTOS SZEMMEL

Az emberi faj teljes történelme során meghatározó volt a táplálkozásban az állati eredetű élelmiszer szerepe.

Akiknek és ahol az egész nap nem volt elég a táplálék előteremtésére, ott, azok az emberek elpusztultak.

Ha az emberek egész élete arra ment el, hogy különféle korú és fajtájú rovarokat gyűjtsenek, akkor társadalmi fejlődésük alacsony szinten megállt.

Ha az emberek életüknek kis részében el tudták magát látni jó minőségű élelmiszerrel, akkor szellemi képességeiknek megfelelően tudtak fejlődni mind maguk az egyének, mind az egyének közössége, végső soron a társadalom is.

E néhány sorban leírtakat nyilván a társadalomtörténészek, az állattenyésztés történetét kutatók szebben, bővebben, talán némi eltéréssel írják le, de elemzésünk arra mindenképpen rámutat, hogy az emberiség teljes története során rendkívül fontos, fejlődése szempontjából meghatározó volt, hogy

az emberiség mennyi emberi erőforrás befektetésével tudja ellátni magát

jó minőségű élelmiszerrel.

Itt a két kitétel egyformán fontos.

1.1. Mennyiért?

Egyrészt nem mindegy, hogy a társadalom erőforrásait mire használjuk föl. Ez a kérdés először úgy jelentkezett, hogy az egész közösség létért való küzdelmének sikerét meghatározta – más közösségekkel szemben. Később, a társadalmi munkamegosztás kialakulásával, az állattenyésztésre szakosodottak sikerét vagy kudarcát határozta meg.

Ez a hatás napjainkban is érvényesül: a hatékonyan gazdálkodó állattartók prosperálnak, a rosszul gazdálkodók vegetálnak, majd tönkremennek.

1.2. Milyen minőséget?

Nyilván az „ócsításnak” is van határa. Nem fogadhatjuk el a „nájlon” élelmiszert. És takarmányt és állateledelt se! Se úgy, hogy állattenyésztők használjanak mindenféle vegyszert, gyógyszert, hormont az állatok felfújására, a több leadható súly érdekében, se úgy, hogy az élelmiszer-előállítók alkalmazzanak különböző húspótló, vizet beépítő, mesterséges zamatokat adó adalékokat.

A titok nyitja nyilván a hatékony, jól jövedelmező, költséget megtakarító, egészséges élelmiszer alapanyagot biztosító állattartás!

Az állatok és emberek egészségének megőrzéséhez az kell, hogy a takarmányukban, táplálékukában kellő mennyiségben és minőségben legyenek benne a szervezet egészséges fejlődését és működését, a kórokozók elleni védelmét hatékonyan szolgáló gyógynövények, gyógynövény készítmények.

E cél elérésében segítik az állattartókat az EKO-PHARMA Kft. EKODIÁR® és EKOVIT® készítményei, a méhészeket a MÉHBRÁT® APIDIÁR® és APIVIT®, a haltenyésztőket az EKVARIN® készítmények.

dr. Sümegi Mihály